A biológia oxidáció folyamatai

Egyre kevesebb idő jut a felkészülésre, de nyugalom! Az érettségit kacagva jelessel zárod, ha eleget gyakorolsz és készülsz! Ha figyelsz, és szorgalmas vagy, végül kevesebb időt igényel majd, mint gondolnád! Persze nem rossz ötlet néhány segédeszköz beszerzése sem. Példának először is végy először is egy biológus nagybácsit, és egy érettségire megedző gyakorlókönyvet. Az előbbihez szerencse kell, de az utóbbi most még fontosabb számunkra. (Ajánlom szeretettel például a Biológia érettségi feladatsor-gyűjteményt középszinten az M.R.O. HISTORIA Könyvkiadótól: http://www.felvesznek.hu/erettsegi_konyvek/Erettsegi_szakkonyvek/konyv24.php)

De lássunk egy kis ismétlést...

A sejtek lebontó folyamataiban felszabaduló energia jó része ATP-szintézisre fordítódik. A legfontosabb a szénhidrátok lebontása, mely a sejtekben a biológiai oxidáció folyamatában történik. Sok enzim. A folyamat során a poliszacharidok először glükóz-foszfát építőegységekre bontódnak le. A biológiai oxidáció első szakaszában a glikolízisben a glükóz-foszfát glicerinaldehid-foszfáttá alakul. A következő lépésekben három szénatomos piroszőlősavvá alakul, miközben a foszfát-csoportok leszakadása ATP keletkezését eredményezi. A glikolízis végén a piroszőlősav CO2 leadása közben két szénatomos acetilcsoporttá alakul, melyet a koenzim-A szállít el a citromsavciklus (biol. ox. 2. lépése) színhelyére. Itt a leváló acetilcsoportot felveszi a négy szénatomos oxálecetsav és hat szénatomos citromsavvá alakul. Ez több lépésben két CO2 leadása és nyolc NADH létrehozása során visszaalakul oxálecetsavvá. A biológiai oxidáció befejező szakasza a terminális oxidáció. Ide szállítódik az előző két szakaszban leadott hidrogén. A rendszer első tagja a NADH-ról átvett elektronnal redukálódik. majd a sorban következő elektronfelvevő tagnak átadva azt oxidálódik. Ez mindaddig folytatódik, míg az elektron a végső elektronfelvevő molekulára nem ér. Ebben a rendszerben szállított elektronok lépésenként alacsonyabb energiaszintre kerülnek – ATP szintetizálódik. A végső elektronfelvevő a légzésből származó oxigén, amely a hidrogénionokkal (NADH-ból) vízzé alakul. Otto Warburg – légzési oxigén felhasználása. Szent-Györgyi Albert – biológiai oxidáció – Hans Krebs. Míg a glikolízis során csak 2 mól ATP keletkezik, addig a terminális oxidáció során 36 mól egyetlen mól glükóz oxidációjából. Ez oxigéndús, aerob körülmények között játszódik így le. Ha a környezet nem tartalmaz elég oxigént, akkor anaerob körülmények között zajlik le az anyagcsere-folyamat, ekkor erjedésről beszélünk. Az erjedés első lépései megegyeznek a glikolízis folyamatával a piroszőlősav-szubsztrátig. Innentől több út lehetséges. Az egyikben CO2 lép ki, a végtermék etanol, a másik során tejsav keletkezik. Mivel mindkét termék további oxidálással energiát tudna termelni, az erjedés energetikai szempontból nem gazdaságos: 1 mól glükóz erjedése során 2 mól ATP keletkezik.

Érettségi.com

A virág felépítése

Az érettségire való felkészülés egyik legfontosabb állomása, ami a tanulás leghatékonyabb módszere is egyben, az ismétlés. Nem szabad elsiklanunk egyszerűnek tűnő anyagok felett sem, mert szinte biztos, hogy a nagy stressz helyzetben nem jön elő a négy évvel azelőtt bemagolt ismeret, ha egy perc figyelmet sem fordítottunk rá a közelmúltban.
Ha még halogattad eddig, itt el is kezdheted a természet egyik remekművével, a virággal.
Sokfélék lehetnek, színesek, alig láthatóak vagy ember nagyságúak, kecsesek vagy egzotikusak, egy biztos, mind hasonlóképp épülnek fel, tökéletes rend szerint.

A nyitvatermők virágai egyivarúak, virágtakaró nélkül. A növény egy- vagy kétlaki is lehet. Jellemzője a tobozvirágzat és a szellők általi beporzás. A zárvatermők virágai viszont egy- vagy kétivarúak is lehetnek. Egyivarú a virág, ha csak hím ivarlevél, vagy csak női ivarlevél van benne. Ez a zárvatermők esetén másodlagos fejlődés eredménye , ekkor általában a szél, néhol a víz végzi el a megporzást. Kétivarú a virág, ha porzó és termő is van benne. Csak a zárvatermőkre jellemző, hogy változatos alakú, színes virágtakarólevelek segítik elő a rovarok (olykor kolibrik vagy akár denevérek) általi megporzást, de a magvak terjesztésében is szerepet játszhatnak.
A zárvatermő virágának részei
A virág részei örvökbe rendeződnek. Az örvök teljes virág esetén kívülről befelé (alulról felfelé) a következők:
• Csésze – Calyx. Általában zöld színű, levélszerű, funkciója a virág többi részének védelme a virág kinyílása előtt, de olykor színes és átveszi a párta szerepét.
• Párta – Corolla. A legtöbbször színes, feltűnő, gyakran illatos sziromlevelek összessége. A megporzásért felelős rovarok csalogatását szolgálja.
• Lepellevél – Perigonium. Ha a virágtakaró levelek nem különülnek el csészére és pártára, hanem csak egy körben helyezkednek el. Ez lehet párta- vagy csészeszerű is.
• Porzók – Androecium. Több örvben is állhatnak, olykor egymással, vagy a pártával összenőhetnek. A porzót a porzószál, a portokok és az azokat összekötő csatló alkotják. A porzószál csúcsán található portokokban képződik a virágpor (pollen), melyben a hím gaméták termelődnek.
• Termő – Gynoecium. Egy, vagy több összenőtt termőlevélből állhat. A bibe, a bibét és a magházat összekötő bibeszál és a magház alkotják.

Forrás: wikipédia