Sir David Attenborough, mindenki természettudósa

A megunhatatlan, örökmozgó David Attenborough sokunk szívébe belopta már magát. Nincs az a pontja a világnak, ahol ne járt volna már, ahol ne guggolt volna egy szeretkező hangya pár, vagy egy medvebarlang fölött.
Mi tagadás, azon túl, hogy igen képzett természettudós, ő az ismeretterjesztő televíziós műsorok egyik úttörője is. Filmez, mesél, új fajokat fedez fel, s mindezt a kamera előtt teszi.
Ráadásul alkotásai többféle funkciót is betölthetnek. Megnevettetnek, informálnak, rávilágítanak a természet gyönyörű, apró csodáira, s ráadásul mindezt a legprofibb minőségben szervírozzák.
Bár restellem bevallani, egyszer meg is könnyeztem az egyik jelenetét. Leírhatatlan látvány volt. Két madár udvarolt egymásnak a víz fölött lebegve, de nem csak repültek, táncoltak! Nem tudtam megállni, egyszerre nevettem és zokogtam.
Egyedülálló alkotásaiért az angol királynő lovaggá is ütötte 1985-ben, és az óta is számtalan szakmai, és közönségi díjazásban részesült életműve.

Nézegetni való: A kék bolygó, A kék mélység, A madarak élete, Élet a növények között

A Vízimajom elmélet

Az általános elgondolás szerint, amit az egyetemen, gimnáziumban is tanítanak, az ember és a majmok közös őse az éghajlatváltozás miatt egyre ritkuló erdőségekből a szavannára kényszerült, ahol lassú, több millió éves átalakulással lett olyan, amilyen ma is.
Viszont Elaine Morgan, egy aranyos, öreg néni 1942 – ben (!) előrukkolt egy új elmélettel. Nevének az Aquatic Ape Hypothesis nevet adta. Ez tükörfordításban annyit tesz: „vízi emberszabású majom – hipotézis”. A teóriát Vízimajom elméletnek fordították.
Tehát létrejött egy elképzelés 67 éve, és különös módon hazánkban semmit sem hallani róla a középiskolai biológiaórákon (kivételek akadnak, mert én magam is ott hallottam róla először Majoros tanár úr tolmácsolásában-K. M.), és ami még ennél is sokkal felháborítóbb, hogy biológia szakon az egyetemi előadásokon, gyakorlatokon sem.
Az elmélet szerint Afrikát 7 millió éve egy felmelegedési hullám sújtotta, minek következményeként a tengerszint emelkedésével alacsonyabb parti vidékek víz alá kerültek, és ez az állapot így maradt egészen 2 millió évig. Emberszabású majmok csoportjai ezeken a szigeteken rekedtek, és 2 millió évig part menti, vízből gyűjtögető, sőt, vízben vadászó életmódra kényszerültek. Ezalatt ez az elszigetelt kis csoport sok olyan tulajdonságra tett szert, amely ehhez az életmódhoz szükséges volt, ám később is megmaradt( ám ott már nem volt praktikus). Hihetetlen, de a főemlősök családjában egyetlen olyan állat van, amelyik szőrtelen, és az az ember. Ez az adat azért döbbenetes, mert rajtunk kívül még több száz élőlény tartozik a családhoz, és mindegyikük testét szőr borítja. További érv a Vízimajom hipotézis mellett az, hogy a Földön kétfajta, szőrtelen „meztelen” emlős él. Az egyik típus földalatti életet él, nagyon ritkán merészkedik a felszínre. A másik típus a vízi emlősök, ahol a hőszigetelést, és a mechanikai védelmet a szőrzet helyett egy másik találmány, a zsír viszi véghez. Még egy megdöbbentő adat: Az ember a pingvinen kívüli egyetlen két lábon járó állat.
A vízimajom teória hívei szerint az elárasztott vidékeken a vízben történő haladást segítette a két lábra emelkedés. Annak érdekében, hogy a fej kint legyen a vízből, nyilvánvalóan elengedhetetlen a felegyenesedett testtartás. Elgondolkoztató, nem?

Ha érdekel a téma, még több érdekességet, információt találsz ezen az oldalon: http://roguesec.blog.hu/2009/10/11/a_vizimajom_elmelet